Hallották már a Bëlga számát, melyben azt „énekli”, hogy Elmúlt a remegésem, mert megjött a fizetésem…? Szörnyű, de annyira, hogy azon már csak mosolyogni lehet. Vélhetően többen is úgy vagyunk vele, hogy remegés ugyan nincs, de osztás-szorzás, hogy mire tegyünk félre, az van. Az osztás-szorzás után viszont jön a költekezés, vagyis a Maslow-piramis alján elhelyezkedő alapvető szükségletek felett található motivációk kielégítése. Ez pedig mindenkinél mást jelent, ami önmagában véve nagyon klassz.

Viszont gyakran van olyan érzésem, hogy úgy általában sok az értelmetlen kiadás, és ezek többnyire a tárgyiasult javakra fordított pénzek szoktak lenni. Mintha túl sok lenne az elektronikai kütyü, a divatos lábbeli, a nagyonsokadik új ruhadarab. Ezek szinte kivétel nélkül gyorsan múló örömélményt jelentő költések, amik hosszú távon nagyon kevéssé járulnak hozzá ahhoz, hogy év végén elmondhassuk, hogy ez egy igazán jól sikerült év volt. Képzeljük el viszont ugyanezt egy – a lehetőségekhez mérten – sok utazással és turisztikai programmal tarkított év esetén; nem úgy koccintunk Szilveszterkor, hogy soha rosszabbat?

Belföldi utazást, élményt valahogy ritkán szoktunk megbánni. Esetleg akkor, ha az utazás eredmény nélkül jár. Erre persze van saját példa, nem is egy. Legutóbb tavaly nyár végén, amikor a gyerekekkel, jól megtömött piknik-kosárral és a délutáni sziesztára felkészülve sátorral felszerelkezve autóba vágódtunk, hogy a gyerekes családoknak oly vonzóan hangzó Tündérvölgy nevű rendezvényre leutazzunk. Ennyire még nem készültünk egész napos programra, mint akkor. Mindhiába, a rendezvény 2013-ban elmaradt. Bolyongtunk a feltűnően csendes, már-már kietlennek tűnő Csabdiban, amikor felderengett, hogy talán a magazin ajánlója ezúttal nem volt nagyon precíz, lévén, hogy az esemény anyagi okokból kifolyólag elmaradt, ahogy egy csodálkozó tekintetű helyi nénitől megtudtuk. De nem sokáig bánkódtunk, mert rögtön jött helyette két alternatíva is. Első felindulásból a Budakeszi Vadaspark vált célponttá, amire aztán nem is maradt idő, mivel beelőzte egy jópofa vásári forgatag, Budakeszi Családi Nap néven (a Vadaspark felé vezető úton). Hogy ebből mi a tanulság? Hogy Budapest és környéke valami elképesztően gazdag, fesztiválban, látnivalóban, programban – csak egy picit kell keresni, guglizni. Vagy megadni az esélyt a véletlen és a spontaneitás olykor csudajó eredményeket produkáló kettősének.

De hogy ne maradjunk tippek, ötletek nélkül, íme néhány fesztivál a következő hetekre, amik már most jól hangzanak, hát még élőben, színesen-szagosan. Lesz itt Halfesztivál (február 13-16.) és a valamivel zsírosabb Mangalica Fesztivál (február 7-9.) a fővárosban, BorJour Magnum megaborkóstoló a Millenárison február 15-én, VinCE Budapest hasonló témában az impozáns Corinthia szállodában február 28-tól, és boros berkeknél maradva Nagy Furmint Február kóstoló február 6-án a Vajdahunyadvárban.

A gasztronómiai eseményeken túl is van élet, mégpedig többek között a Humorfesztiválon a Thália színházban (február 5-9. között), valamint a programjai alapján kihagyhatatlan Holdújév Fesztiválon, ami a Távol-Keletet hozza ide a közelbe, a Millenáris Parkba február 1-én. Január utolsó napján indul a háromnapos Mackófesztivál a Fővárosi Állatkertben, de ha nagyon cudar az idő és nem vagyunk kíváncsiak az állatokra, mehetünk egyet ingyen mozizni a Colours Festival-ra, miután kiválasztottunk egyet a nemzetek szerint tematizált filmek közül (hétvégente, február közepéig).

Ha valamennyi elkölthető pénz van és kifogás nincs, már húzhatjuk is a cipőnket.