Nem tudom miért épp ettől, de annyira átadta magát a film hatásának, hogy potyogtak a könnyei. Csak úgy rázkódott a sírástól, vigasztalhatatlanul és átéléssel. A film amiről szó van, „A hülyeség kora” egy igencsak setét jövőképet mutat be (a nem túl távoli jövőben, 2055-ben játszódik) és sajnos nem az első olyan (félig) tudományos film, ami a mostani tendenciákat, irányokat felrajzolva vonja le az egyértelmű következtetéseket, hogy mi várható környezetpusztító életmódunktól. Gyerekei teljes mértékben bizonytalan jövőjét vizionálta és azon töprengett, hogy felnőttként vajon milyen világban élnek majd. Talán ők még ellesznek valahogy, de hogy az ő gyerekeik?…

Számlálhatatlan sok tényezős téma ez és nem is kezdenék bele a boncolásába, de az biztos, hogy részemről elismeréssel adózom mindenkinek, aki még cudar időben is biciklivel jár munkába, aki különösen figyel arra, hogy ne fogyasszon sokat és értelmetlenül, aki valóban környezettudatosan él, amennyire lehetőségei engedik. Így például a Föld természeti kincseinek megőrzéséért elszántan tevékenykedő Leonardo DiCaprionak is - majd el is mondom neki, ha lesz rá módom.

De térjünk vissza az első csoportra, a bicajosokra. Ők már nyilván ismernek egy világot, amit a rendszeresen autózók, békávézók nem annyira. (De mielőtt továbbmennénk, ezúton is őszinte kalapemelés azoknak is, akik letették az autót és gyalog vagy tömegközlekedési eszközzel járnak.) Itt az ideje hát, hogy lehulljon a lepel és megismerje mindenki, hogy milyen jó kerékpárutak, és -célpontok vannak szerte a fővárosban és a régióban, az ország többi részéről nem is beszélve.

Talán még korainak tűnik a tavaszias időben fellendülő kerékpáros közlekedés és turizmus ügyéről írni, de úgy vélem, hogy nem baj, ha az ember fejben és a bicajjal is rákészül a jó időre, hogy már az első napokban felpattanhasson a világmegmentő kerékpárra.
Amennyiben csak egy hosszabb-rövidebb kerékpározásra adjuk a fejünket, a BKK biciklistérképén könnyen megtervezhetjük az útvonalat. A romkocsmázástól kezdve a családi fagyizáson át a romantikus első randiig, mindenhol dob egy nagyot az élményfaktoron. De ami a leginkább emlékezetessé teszi, az vitathatatlanul az, ha hosszabb, több napos túrát tervezünk valamerre az országban (személyes favorit ilyen szempontból a dimbes-dombos Őrség és nyáron a Balaton körbetekerése). Ha a régióban maradunk, akkor a Dunakanyar egyike a kiváló opcióknak. Ez utóbbi azért is príma választás, mert a távolság könnyen személyre szabható: Szentendre a lelkes kezdőknek jóleső izomlázat hoz, de például Esztergom már a rutinosoknak is komoly táv. Érdemes egyébként utunkat előre megtervezni biciklis útvonaltervezővel, hogy ne érjenek meglepetések. Ha szeretnénk készen kapni komplett túraútvonalakat, ideális kiindulópont a Holkerékpározzak? weboldala, ahol megye szerinti bontásban is lehet válogatni a túrák között.

Tisztelt Budapesti Olvasók, Budapestre Látogatók! Most már kifogás sem lehet (nincs biciklim, bonyolult összekötni a tömegközlekedéssel, féltem a bringám…) hiszen közeleg a BUBI-korszak. Hamarosan megjelennek a fővárosi utcáin is a kölcsönözhető közbringák, ezeket a 75 helyszín valamelyikén felvehetjük, majd egy másik gyűjtőállomáson letehetjük. Tavasztól kerül bevetésre a rendszer és vele a 30 percig egy fillérünkbe nem kerülő 1100 bicaj; az indítás kapcsán kísérjük figyelemmel a BUBI oldalt.

Azzal tisztában vagyok, hogy nem lesz Budapestből egyik napról a másikra egy Mackinak Island (michigani autómentes város), de sok kicsi erőfeszítés sokat jelenthet. És nem (csak) a környezet miatt, de saját egészségünk érdekében is hasznos a biciklizést egy kicsit előrébb helyezni a prioritási listánkban.