No azért nem kell nagy utazásra készülni, maradunk a régión belül, de ezúttal nézzünk szét egy kicsit a Budapesttől délre eső területeken. Van egy olyan érzésem, hogy sokakban fel sem merül, hogy van ott érdemi látnivaló vagy program és inkább mennek a jól bevált Dunakanyarba vagy a Budai-hegyekbe. Ami önmagában véve nagyon klassz, hiszen ezek a helyek nem véletlenül olyan népszerűek, de higgyék el, a Csepel-sziget és környéke sem mindennapi kínálattal várja a látogatókat.
A látnivalók egyike, a ráckevei szerb templom, melyet a II. világháborúban bombatalálat ért, de csodával határos módon a becsapódó bomba nem robbant fel…
Tudták példának okáért, hogy honnan származik a Csepel név? Nos, kérem szépen, Árpád vezér lovásza volt ő, aki itt tartotta a honfoglaló sereg lovait. És ha már lovak, akkor rögtön ajánlunk két helyszínt a lovassportok szerelmeseinek és azoknak, akiknek a gyermekeit „valamelyest” érdeklik a lovak (tapasztalatom szerint úgy nagyjából minden kiskorút, az enyéim legalábbis egymást taposva rohannak pónihoz, hucul és lipicai lóhoz egyaránt). A szigethalmi Emese Parkban a lovak csupán egy kicsiny részlete a látnivalók összességének, egy egész napot nyugodtan szervezhetünk erre a programra. Az Árpád-kori Magyarországot hűen bemutató Várispánság hétvégeken várja a látogatókat és nemcsak a korabeli öltözetet, mindennapi használati és harci eszközöket ismerhetjük meg az ún. rekonstrukciós tárlatot végigjárva, de készülhetünk arra is, hogy kipróbáljuk az íjászatot, szablyaforgatást vagy az említett hucul lovon való lovaglást (erről még később). Van itt továbbá gyógynövény-kert, gazdasági udvar racka juhokkal és csónakázótó a félelmetes, de eddig csupán néhány gyermek által megpillantott Höröre nevű úszó lábasjószággal… Ha pedig megéheztünk, mehetünk is sárkánytojást enni (kemencében sült tojásdad kalács házi lekvárral), mézes sört inni, majd lekuporodni a jurtában vagy a szabad ég alatt és elgondolkodni, hogy mi mindent csinál rosszul a ma embere, hogy olyan stresszben él…
Életképek az Emese Parkból
A szigetcsépi Hucul Lovasudvart azoknak ajánlanám, akik lóháton szeretnék felfedezni a környéket, esetleg az alapoktól tanulnák a lovaglást, de a pónihoz nagynak érzik magukat, a „normál” lóhoz viszont kicsinek. A hucul ló az eurázsiai vadló legközelebbi rokona és nagy előnye, hogy visszafogott marmagassága, széles háta miatt könnyebben, biztonságosabban megülhető, mint nagytestű társai és zömök alkata miatt még a rögös úton is biztos a lépte. (Hacsak épp nem incselkedik fajtársával és nehezíti meg a kezdő-középhaladó lovas dolgát…)
Amennyiben ló helyett a talajt szeretnénk inkább magunk alatt érezni, de nem zárkózunk el az aktív időtöltéstől, jó megoldás lehet egy farmergolf parti. Ez a hagyományos golf mezei változata és adott esetben a lovakat kerülgetve kell a kézilabda méretű céltárgyat a farmergolf-lyuk felé terelni. Azt kell, hogy mondjam, hogy kihívást jelentő, egészséges és igencsak szórakoztató holland találmány ez a farmergolf.
A kollegina jól boldogult a fapapucs végű ütővel
Aki még ennél is aktívabb időtöltésre vágyik, annak jó szívvel tudunk ajánlani egy kenutúrát Ráckevéről indulva. Ha netán szerdán vagy szombaton tévedünk a városba, a messze földön híres Csónakos piac és a sétány közepénél állomásozó (hétfő kivételével naponta nyitva tartó) Hajómalom megtekintése után már ugorhatunk is be az indiánkenuba, hogy felfedezzük az eldugott lagúnák, nádasok és úszólápok élővilágát és megcsodáljuk a többi között a hattyúkat, bakcsókat és mocsári teknősöket.
A kulturális látnivalókat hosszú lenne itt felsorolni, de az egészen biztos, hogy az ország egyetlen gótikus szerb temploma, a ráckevei Nagyboldogasszony Szerb Ortodox templom freskóival, pompájával a kihagyhatatlan látnivalók közé tartozik. A nagyobb nyüzsgést, igazi forgatagot keresők pedig időzítsék látogatásukat a Summerfest idejére, amikor nemcsak Ráckeve, de Százhalombatta és Tököl is benépesül különböző nemzetek művészeivel. Az ország legnagyobb folklórfesztiválján minden évben közel 20 ország táncosai és népművészei visznek színt és pezsgő életet a térségbe. És ha már kultúra, akkor legyen borkultúra is: nem először bizonyosodtam meg róla, hogy Gálné Dignisz Éva nem véletlenül lett az Év Borásza, borai kiemelkedően harmonikusak és a fajtajelleg mellett magukban hordoznak minden szépet és jót, amit e táj (és a Balaton-felvidék) kínál. Vendégfogadásból és ár-érték arányból egyaránt csillagos ötös!
Ha szeretnénk további információkat vagy programjavaslatokat, a Kis-Duna mente és Ráckeve turisztikai irodáit keressük meg bátran, és már vehetjük is le a szekrény tetejéről a túrazsákot!
