A gyerek és a slow turizmus

2014. május 15. 12:28 - Verbal

Mostanában sokat foglalkoztat, hogy miért van, hogy ahogy az élet szinte minden területét, a turizmust is jócskán érinti és minőségében befolyásolja az általános felgyorsulás, sietség. Igyekszünk gyorsan utazni, gyorsan enni, minden látnivalót kipipálni és persze mindezt azonnal megosztani a világgal - legalábbis ismerőseinkkel. Ez utóbbival persze nincs is gond, de talán az előbbiek nem igazán jelentenek jó irányt. A turizmus (kivéve persze a hivatásturizmus hivatással kapcsolatos vonalát) pont arról kellene, hogy szóljon, hogy időt szánunk nemcsak a látnivalókra, de a látnivalókon és az új megismerésén keresztül magunkra is, saját feltöltekezésünkre. Ezt pedig bizonyosan úgy lehet a legkevésbé, hogy kiszállunk járművünkből, a látnivaló környékén fotózunk egy kiadósat (már vizsgálatok is bizonyítják, hogy azok akik nem fotózgatnak, jobban emlékeznek az élményre és annak részleteire), majd sietünk tovább a következő "must see" attrakcióhoz. 

A gyerek, ez a kis ösztönlény nagyon klassz dolgokat csinál egy-egy kirándulás során is: ha kutat lát, odaszalad, hogy beleborzongjon a mélységbe, ha virágot/bogarat, leguggol és hosszan tanulmányozza, ha népviseletbe öltözött nénit, akkor az ő csudaszép ruháját vizslatja részletekbe menően. Úgy érzem, hogy tartalmasabb egy-egy olyan hétvége, amikor egyetlen, akár kisebb települést kiválasztva próbálom meg felvenni az ottani, budapestinél mindenképp lassúbb tempót és a gyermek lépéseihez igazodva fedezzük fel a város, falu látnivalóit. Ehhez persze nem feltétlenül kell gyerek, sőt, nyilván könnyebb, egyszerűbb bármilyen kimozdulást kiskorú nélkül lebonyolítani, a hangsúly a "take your time" hozzáálláson van (így, angolul, ahogy azt nemzetközileg is egyre jobban visszhangozzák)...

Ócsa5.JPG

A slow turizmus azért is jó, mert elég egy olyan települést megcélozni, ahol néhány látnivaló van csak, a többi a spontaneitás és a meglepetés szépségeiből fakadóan adja magát. Vegyük például márciusi ócsai kiruccanásunkat. Korábban nem valószínű, hogy eszembe jutott volna Ócsa, hiszen nem tartozik az ország top desztinációi közé, most azonban próbát tettünk és olyan tartalmas lett a látogatásunk, hogy felveszi a versenyt bármelyik másik különösen jól sikerült kirándulással.

A látnivalók közül a román stílusú templomra és a pincesorra, az öt portát is magában foglaló tájházra és az ócsai lápra érdemes időt szakítani, szép komótosan, mindenféle kapkodást elkerülve. Külön ajándék, ha a helyi borosgazdák egyike meghív megmutatni a löszbe vájt pincéjét (és megkínál meglepően jó borával) vagy ha a Turján-tanösvényen sétálva kis mocsári teknőssel találkozunk össze.

Közeleg a gyereknap, május 25., és akár Ócsára is tehetünk egy kirándulást a változatosság kedvéért, többek között a Kaláka is itt tervez fellépni a jeles napon. Részletes program ezen az oldalon. De van itt még a tarsolyban borünnep, szoborkiállítás és mindenféle izgalmas program a következő hetekre. Egy szó mint száz, saját tapasztalat szerint is érdemes időt szánni Ócsára...

Ócsa4.JPG

 

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://itthonbudapesten.blog.hu/api/trackback/id/tr566166988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Neo07 2014.05.16. 21:13:03

Slow turizmus, maszt szí, ték jó tájm, desztinációi... Bocs, de egy kicsit kiakasztó. Slow turizmus? Vagy angolul mindent, vagy magyarul. Nem attól lesz "szakszerű" az írás, hogy mindenféle angol szavakkal dobálózik az ember...

Szerintem nem kell erre külön jelzőt kitalálni, mert pont ez a turizmus lényege, hogy mindent jó alaposan, ráérősen megszemléljünk, valamennyire megismerjük az ott élők életét, stb. Az, hogy újabban divat lett rohanni, kipipálni épületeket, letudni gyorsan egy fotót, aztán rohanni tovább a következő látnivalóra, attól az még nem turizmus; az valami más, az egy elüzletiesedett tömegutaztatás.

Amúgy a mondandóddal egyetértek, sok apró szépség, felfedezetlen érték van kis hazánk, és a világ legeldugottabb sarkaiban is.

Verbal 2014.05.19. 09:35:27

Kedves Neo07,
Köszönöm a megjegyzést, amivel egyfelől egyetértek és így visszaolvasva (és külön összegezve) valóban sok lehetett ezúttal az angol megjegyzés. Annyi szóljon a mentségemre, hogy a slow turizmus véleményem szerint egész egyszerűen rosszul hangzik magyarul (lassú turizmus) és ahogy megszámlálhatatlan sok, turisztikai ágazatban is használatos szópárnál (incentive vagy mice turizmus, street food, charter járat és még lehetne sorolni, mi mindennek nincs magyar neve) az angol változat tűnik inkább szerencsésebbnek és persze gyakoribbnak.

Sajnálom, ha ezek a kifejezések bántják a füledet, de abban hiszek, hogy a turizmus azon területek egyike, ahol mind az utazónak, mind a vendégfogadónak jó ha valamelyest tud angolul és ezáltal kommunikálni a másikkal. Részemről úgy vagyok vele, hogy szeretek új, nemzetközi (vagy más nyelven használatos és népszerű) kifejezéseket tanulni, ha más nem, amikor cikkeket olvasok. Az egyes kifejezések épp azt hivatottak éreztetni, hogy mik a nemzetközi trendek, ráadásul ezeknek magyarul nem lenne értelme, illetve más hangulatot kölcsönöznének az írásnak. A ’must see’ látnivalóra például elég esetlen lenne a „látni kell látnivaló”, míg a kötelező látnivaló már mást jelent.

Az, hogy a jelenségre külön megnevezés született jól jelzi, hogy mennyire szükség van rá, ahogy a slow food (bocs, lassú étel) és a slow life (lassú élet) népszerűsítésére, mert sajnos az általános felgyorsulás sokkal meghatározóbb, mint a lassú, ráérős életvitel, legalábbis a „fejlett” civilizációban mindenképp.

Szép napot,
Verbal