Mit óda, egy igazi eposz, egy legenda, egy mondakör. Sem Gilgames, sem Vejnemöjnen, sem pedig valamely görög hérosz nem érhet az újragondolt gasztronómia nyomába. Hiszen hogy is lehetne Enkidunak roppanós textúrája, Héráklésznak kandírozott kerüneiai szarvasa vagy Jónásnak marinált cethala? És, hogy mi módon kapcsolódik a nouvelle cuisine és a legenda? Ha Paul Bocuse nevét említem, akkor beugrik gyorsan... De ha nem, akkor nézzük, miért is fontos a "Szakácspápa" munkássága magyar szempontból:
Széll Tamás, történetünk főhőse, szerda reggel 9:40-kor veszi fel a fakanalat és küzd meg a gonosz húsétellel majd a hétfejű halétellel. Széll Tamás neve nem csak azoknak lehet ismerős, akinek az, hanem azoknak is, akiknek nem. Logikus. Tamás Budapest és az ország egyik legkiemelkedőbb étterméből, az Onyx étteremből származik, innen vitte messze kicsiny hazánk hírnevét, egészen Lyonig, a SIRHA Nemzetközi Szálloda, Vendéglátás és Élelmiszerkereskedelmi Kiállításig. És hogy ez miért is fontos? Nézzük:
A "Szakácspápa" Paul Bocuse nevével fémjelzett, kétévente megrendezésre kerülő szakácsverseny, a világ legrangosabb főzőversenye (ez olyan, mint amikor a királylányt nem a Shrekből a szamár őrzi, hanem egy Jokerbe oltott Hulk-Ironman Transfomer). Széll Tamás, az Onyx étterem chef-je, az első magyar, aki bejutott a Bocuse d'Or döntőjébe, így képviselve hazánkat a szakács VB-nek is felfogható versenyen. Tamásnak innen is sok sikert kívánunk!
Igen, a cím: Szilvatextúra, Karfiolpüré, Mangalica-lekvár. Az öreg székely mondta, a zsiráfra az állatkertben, hogy kis unokám, ilyen állat márpedig nincsen. Na, mi ezt nem mondjuk, hanem ajánljuk! (Nem, nem a zsiráfot...)
És aki szeretne megtudni többet a versenyről: Bocuse d'Or Hungary
Hajrá Tamás!
[Katko]
