Mostanában sokat foglalkoztat, hogy miért van, hogy ahogy az élet szinte minden területét, a turizmust is jócskán érinti és minőségében befolyásolja az általános felgyorsulás, sietség. Igyekszünk gyorsan utazni, gyorsan enni, minden látnivalót kipipálni és persze mindezt azonnal megosztani a világgal - legalábbis ismerőseinkkel. Ez utóbbival persze nincs is gond, de talán az előbbiek nem igazán jelentenek jó irányt. A turizmus (kivéve persze a hivatásturizmus hivatással kapcsolatos vonalát) pont arról kellene, hogy szóljon, hogy időt szánunk nemcsak a látnivalókra, de a látnivalókon és az új megismerésén keresztül magunkra is, saját feltöltekezésünkre. Ezt pedig bizonyosan úgy lehet a legkevésbé, hogy kiszállunk járművünkből, a látnivaló környékén fotózunk egy kiadósat (már vizsgálatok is bizonyítják, hogy azok akik nem fotózgatnak, jobban emlékeznek az élményre és annak részleteire), majd sietünk tovább a következő "must see" attrakcióhoz. 

A gyerek, ez a kis ösztönlény nagyon klassz dolgokat csinál egy-egy kirándulás során is: ha kutat lát, odaszalad, hogy beleborzongjon a mélységbe, ha virágot/bogarat, leguggol és hosszan tanulmányozza, ha népviseletbe öltözött nénit, akkor az ő csudaszép ruháját vizslatja részletekbe menően. Úgy érzem, hogy tartalmasabb egy-egy olyan hétvége, amikor egyetlen, akár kisebb települést kiválasztva próbálom meg felvenni az ottani, budapestinél mindenképp lassúbb tempót és a gyermek lépéseihez igazodva fedezzük fel a város, falu látnivalóit. Ehhez persze nem feltétlenül kell gyerek, sőt, nyilván könnyebb, egyszerűbb bármilyen kimozdulást kiskorú nélkül lebonyolítani, a hangsúly a "take your time" hozzáálláson van (így, angolul, ahogy azt nemzetközileg is egyre jobban visszhangozzák)...

A slow turizmus azért is jó, mert elég egy olyan települést megcélozni, ahol néhány látnivaló van csak, a többi a spontaneitás és a meglepetés szépségeiből fakadóan adja magát. Vegyük például márciusi ócsai kiruccanásunkat. Korábban nem valószínű, hogy eszembe jutott volna Ócsa, hiszen nem tartozik az ország top desztinációi közé, most azonban próbát tettünk és olyan tartalmas lett a látogatásunk, hogy felveszi a versenyt bármelyik másik különösen jól sikerült kirándulással.

A látnivalók közül a román stílusú templomra és a pincesorra, az öt portát is magában foglaló tájházra és az ócsai lápra érdemes időt szakítani, szép komótosan, mindenféle kapkodást elkerülve. Külön ajándék, ha a helyi borosgazdák egyike meghív megmutatni a löszbe vájt pincéjét (és megkínál meglepően jó borával) vagy ha a Turján-tanösvényen sétálva kis mocsári teknőssel találkozunk össze.

Közeleg a gyereknap, május 25., és akár Ócsára is tehetünk egy kirándulást a változatosság kedvéért, többek között a Kaláka is itt tervez fellépni a jeles napon. Részletes program ezen az oldalon. De van itt még a tarsolyban borünnep, szoborkiállítás és mindenféle izgalmas program a következő hetekre. Egy szó mint száz, saját tapasztalat szerint is érdemes időt szánni Ócsára...