2. nap - Szentendre, Visegrád, Budaörs

A második napot rögtön játékkal kezdtük, méghozzá paintballal Szentendrén. Hárman voltunk egy csapatban, az ellenfelünk pedig két rutinosabb helyi erő volt. Már rögtön a játék előtt kaptunk egy-egy próbalövést, hogy érezzük mennyire fog fájni ha meglőnek.

Kicsit tényleg fáj, de csak egész rövid ideig. Kaptunk védőruházatot; mellvédőt, kesztyűt és maszkot is. Megtudtam, hogy rengeteg változata van a paintballnak. Többféle pálya van és még éjszaka is lehet játszani. Mi egy romos épületben, illetve a mellette található udvaron barangoltunk a Pannon Paintball jóvoltából. Az utóbbi tele volt régi gumiabroncsokkal, bozótokkal és hordókkal, amik fedezékként szolgáltak. Olyan hangulata volt az egésznek, mint a túlélésről szóló videó játékoknak: kúsztunk-másztunk, vetődtünk és még a ruhánk is terepmintás volt. Szívesen kipróbálnám milyen lehet nagy csapatban játszani! Harci sérülések: többnyire megúsztuk egy pár végtag lövéssel. Tomi haja rózsaszín lett (új, de rövid dizájn), én pedig egy comblövést szereztem.

Néha azért széttartás is volt a csapatban. :) Háttérben az ellenfél.

Ez után átautókáztunk Visegrádra, a Salamon-toronyba. Épp lovagi torna volt. Emberfolyam a lelátókon, amit színes, korabeli hangulatot idéző címerek és zászlók díszítettek. Érkezéskor mindenki köszöntőitalt kapott. A bemutató változatos műsorszámokból állt: íjászat, dárda hajítás, sólyom röptetés... trombitaszó és dobpergés kísérte. A madarat egyébként ebédidőben is volt alkalmunk megcsodálni. Nem lennék nyúl! Felmentünk a toronyba is. Hosszú a csigalépcső, de a kilátás a Dunakanyarra mindenért kárpótol! Kötelező fotóhelyszín!

Ebédünket a közeli Reneszánsz Étteremben fogyasztottuk el. A hely szuperül megőrizte azt a hangulatot, amiből a lovagi tornán már meríthettünk. A szarvasfilé aludttejes fánkkal nagyon ízlett.

Már eddig is hihetetlen jól alakult a nap, de még azért megspékeltük egy kis extrabringával, canopyval és repüléssel. Az Extrabringa  (másik nevén segway) egy különös szerkezet. Hasonlít egy biciklire, de mégsem. Két kereke van és egy  kormánya, de mintha az egészet függőleges irányba nyújtották volna. A használata nagyon egyszerű, csak meg kell szokni. Ha előre dőlsz előre megy, ha hátra dőlsz pedig... Találd ki! :) Giroszkóppal működik, így lényegében folyamatosan keresi az egyensúlyt. A kirándulás teljesen új értelmet nyer ezzel a "bringával". Mesés helyekre juthatsz el, kevés fáradtsággal, kb. 20 km/h-s sebességgel.

Első lépés az extrabringa felé.

Ezután jött a visegrádi canopy, amitől a legjobban tartottam. Visszagondolva, mégis az egyik legjobb élményem. Félek a magasságtól, de itt teljesen biztonságban érezhettem magam a beülő miatt. A pálya legmagasabb pontja 14 méter. Rövidebb és hosszabb kötélpályák váltakoznak, gyorsabbak és lassabbak. Eleinte nehezen tudtam a táj szépségére koncentrálni a tériszonyom miatt, de a pálya közepénél rájöttem, hogy ez a legbrutálisabb benne és onnantól feledhetetlen lett.

A napot a Budaörsi Repülőtéren zártuk. A helyszínen pilóta képzés is folyik, amiről kiderült, hogy egy elég költséges hobbi. Teljesen más élmény volt helikopterrel repülni, mint vitorlázó repülővel. Mindkettő zseniális. A vitorlázó repcsinek nincs motorja, a helikopternek van, épp ezért a mozgásuk is teljesen más. Az előbbinél suhanás érzetem volt, itt viszont az emelkedések és a landolás maradt meg inkább az emlékezetemben. A kilátás tényleg páratlan, élő térkép. Az összes udvarban látni, hogy mi történik, így a pletykás embereknek kifejezetten ajánlom! Költségesebb, mint kiülni a lócára, de élménydúsabb is!