Szépen rímel, de mit is jelent? Magyarosítva és szabadfordításban nagyjából annyit, hogy emlékeim egy borvidékről. Mert aki a bor világában kicsit is otthon van, már hallotta és használja azt a szép francia szót, hogy terroir. Sőt igazából ezt használja leginkább, megfelelő magyar szó hiányában, hiszen a terroir nem borvidéket, nem is borrégiót jelent, hanem egy olyan – akár néhány szőlőtőkényi – földet, földdarabkát, melynek adottságai eltérnek a szomszédos földdarabkától. Klimatikus adottságokban, fekvésben, kőzetben, művelésmódban, többek között.

Nos, ez a bejegyzés a Budapest és környékének szőlőiről és termelőiről szól, éppen azért mert nem gondolnánk, hogy ezekről is lehet (hosszan) írni. Pedig lehet, és nemcsak azért mert egy WSET borszakértői oklevél már ellátja az embert ehhez is elegendő szakzsargonnal, hanem azért mert igenis sok látogatásra érdemes borászat található a régióban.

A borfesztivál szép és jó, de nem mindenkinek való. Nekem, aki nem szeret tülekedni, viszont értékeli ha beszélhet két szónál többet a borásszal a boráról, inkább a személyes pincelátogatás való. Talán ezért is kezdtem el Bor-Schola tanulmányaimmal egy időben, valamikor tizenegynéhány éve járni az országot kifejezetten ezzel a céllal. Oké, először a diplomamunka indokolta a dél-balatoni borászatoknál szorgalmasan tett látogatásokat, de hamar rájöttem, hogy nem véletlenül ismerik fel egyre többen a borturistáskodás szépségeit. Ez egyébként gyerekkel együtt is működik (néhány évessel már nem annyira, de egy év alattival még egész jól), amíg pici és sokat alszik, addig az ún. egy puttonyos borkóstoló simán bevállalható.

Ha már a Budapest-Közép-Dunavidék borairól beszélünk, ki mással lehetne kezdeni, mint Gálné Dignisz Évával, aki komoly elismerést szerzett 2013-ban, azzal, hogy első nőként választották meg az Év Bortermelőjének. Fontos a helyén kezelni az itteni kiváló, zamatos, megfizethető borokat, vagyis figyelembe venni, hogy a kunsági borvidék földrajzi-geológiai adottságai már önmagában meghatározzák a borok jellegét, ne hasonlítsuk hát ezeket más borvidék felső kategóriás nagyágyúihoz. Kellenek a mindennapokra a könnyen érthető és fogyasztható borok is, érdemes hát az ilyen tételeket készítő pincészeteknek is figyelmet szentelni (Kékfrankos roséjuk nem véletlenül söpört be annyi díjat). A szigetcsépi Gál Szőlőbirtok és Pincészetnél tett látogatásunk után, vehetjük az irányt a közeli Ráckeve felé, ahol vérmérséklettől függően választhatjuk következő programunk célpontjának a barokk kastélyszálló éttermét, netán egy sétahajózást az Angyali-szigethez, illetve ha szerdán vagy szombaton sodor ide az élet, egy jó kis Duna parti csónakos piacozást.

Maradva a Kunsági Borvidéknél, volna itt még egy település, amit nem hagyhatunk ki. A Monori Pincefaluban 6 borászatban adták a látogatók egymásnak a pinceajtó kilincsét az év eleji Jégvirágtól Borvirágig rendezvény idején, de bármikor tehetünk itt látogatást előzetes megbeszélést követően. (Csak zárójelben és dőlt betűvel: aki nagyon régóta titkon vágyik saját pincére, de nem tudja, hogy hol és hogyan, annak itt egy lehetőség: „Legyen Neked is Pincéd!”)

Innen észak felé haladva, már Budapest határain belül, szépséges őspark közepén találunk rá a György-Villa Pincészetre. A Törley csoport tulajdonában lévő borászat egyben rendezvényhelyszín és bormúzeum, így a színes repertoárt képviselő borokkal (György-Villa Collection, Kemendy borok és Francois pezsgők) akár egy egész napos látogatást is tervezhetünk a Nagytétényi útra.

A Nyakas Pincét nem sokaknak kell bemutatni, és nem azért mert boraik az eddig említettekhez képest nagyobb tételben készülnek, és sok helyen elérhetők. Néhány szóban jellemezve a pincét: remek nedűk, nemzetközi elismerések, és a legfontosabb, hogy a könnyen iható borok mellett készülnek olyan fajsúlyos tételek is, amelyek a hazai és külföldi kritikusokat is meggyőzik, hogy Malya Ernő nem véletlenül lett az év borásza 2002-ben.

Felfedező kedvű borturisták bátran vegyék fel a kapcsolatot a kevésbé ismert Kovács Pincével Zsámbék felé tartva, vagy tévedjenek be a pátyi pincefaluba, ahol a XIX. századi pincesor és a Bednár Borpincénél tett látogatás után nem lesz megkérdőjelezhető, hogy érdemes-e új utakra tévedni. 

De ha már új, járatlan utak, néhány tipp talán kevésbé ismert borászatokról, akik örömmel osztják meg borukat és tapasztalataikat: Cegléden Kökény és Fia Családi Borászat és Klément Családi Borászat, vagy Budaörsön Ipacs Pince. 

Talán nem vétek egy olyan úriemberrel zárni az ízelítőt, aki nemrégiben igen rangos címet nyert el, őt választotta ugyanis a szakma a Borászok Borászának 2013-ban. Szentesi József ugyan Nadapon, Etyeken és Móron tevékenykedik, de budaörsi pincéje már a Budapest és környéke régióban található és látogatásra érdemes lehet, amennyiben a kézműves borász éppen ráér.  A kísérletező kedvű szakember nagyon sokat tesz a kihalás szélén lévő, különleges magyar fajták megmentéséért, ami üdítő változatosság a nemzetközi fajták dominanciája mellett.
Ha már Budaörsön járunk, a számos hiperszuper és lakberendezési objektum helyett (vagy előtt, ha már) vegyük az irányt a hegyek felé. A Kőhegy megmászása, pontosabban szólva meglépcsőzése a kevésbé edzetteknek sem jelent túlzott kihívást. Ezt követően jöhet egy kellemes ebéd az óváros valamelyik hangulatos éttermében és csak ezután az elkerülhetetlen nagybevásárlás, ha még lesz erőnk.

Közeledik a hétvége és már előre törjük a fejünket, hogy most vajon milyen programot találjunk ki családunk számára, hogy a mi igénybevételünk is kezelhető szinten maradjon, de a gyerek se unatkozzon nagyon. Az egyébként príma kikapcsolódást jelentő Fővárosi Állatkert, a Nagycirkusz és a Margitsziget már sokadszor kipipálva? Az is érthető, ha a gyermekkoncertek és játszóházak, amellett, hogy egyszer-egyszer felüdülést jelentenek, gyakran inkább már nyűgként jelennek meg a fejünkben.
Akkor most nézzünk szét egy kicsit alaposabban a régió kínálta szórakozási lehetőségek között, mert kifizetődik a szervezés és egy rövid utazás fáradsága, amikor valamilyen klassz gyerekprogram megvalósításakor látjuk kiskorúnk arcára kiülni a felfedezés ámulatát vagy a jókedv okozta mosolyt. 

Az emberek többsége néhány évnyi szülői szerepkört követően bizony természet- és nyugalomkedvelővé válik, még ha addig nem is volt az. Ez valószínűleg valamiféle természetes evolúciós folyamat, az ember tudja, érzi, hogy a gyerek jelentette megpróbáltatásokat valahogy ki kell pihenni. Ha ebbe a csoportba tartozunk, akkor irány a Libegő, ez ugyanis a fentiek tökéletes kombinációját biztosítja: végtelen, fennkölt nyugalmat a természetnek az lágy ölén. A gyerek meg aztán végképp élvezi, főleg ha a végére egy kis rétesezést is betervezünk.  Tériszonyosoknak jó alternatíva lehet a Gyermekvasút, vagy akár a Szemlő-hegyi barlang, ahol a régóta a passzív szókincsünkben bujkáló borsókő-kiválás szó végre testet ölt és értelmet nyer.

Igencsak nagy népszerűségnek örvend a Közlekedési Múzeum is, ahol gyermekünk – nemtől és kortól függetlenül – a múzeumi rendre fittyet hányva rohan fel a szerelvényekre és mozgat, fordít, teker minden kallantyút, kereket amihez csak hozzáfér. Hasonló értékekkel bír a Vasúttörténeti Park, amely a téli szünet után majd április elején nyitja meg újra kapuit.
Ha gyermekünknek dicsekvési alapot óhajtunk szolgáltatni, hogy az oviba, suliba visszatérve igazán frappáns hétvégi élményekről számoljon be a pajtásainak, ne habozzunk egy Tropicarium látogatást betervezni. Ezen a helyszínen lehet, hogy a gyermeket óvatosan félrelökve magunk is rátapadunk az óriásakvárium üvegére, közelről tanulmányozni a cápaetetést vagy egy kicsit ráját simogatni.

A Csodák Palotája pedig nevéhez hűen varázslatos revelációk, önfeledt gyermeki szájtátásra okot adó élmények helyszíne lesz, tegyünk csak egy próbát.

Ha gondos szülőként már a gyermek farsangi jelmezének terveit készítjük, akkor a következő párosítások kerülhetnek említésre:
-    huszárnak készülő fiúnkat a Hadtörténeti Múzeumba vigyük el feltétlenül,
-    ha farkasnak vagy medvének öltözne, akkor tanulmányutunkat a már a bejáratnál, egy hatalmas barázdás bálna felfüggesztett csontvázával elismerő pillantásokat kiváltó Magyar Természettudományi Múzeumba szervezzük,
-    az űrhajósnak készülő nagyobb gyermek sem marad ihlet nélkül, őt a Budapesti Planetáriumba érdemes elvinni, különösen ha apukától sem áll távol a csillagászat.

A gondolatébresztő végére még egy gondolat: a fenti programok talán magától értetődő módon nemcsak gyereknek jelentenek majd kedves emlékeket, nyugodtan hagyjuk kibontakozni gyermeki énünket (no azért nem teljesen), egész biztosan olyan élménnyel gazdagodunk, amit még sokáig lehet majd emlegetni.

Egy helyen sok jó ötlet, apró ajándék, ünnepi illatok vs. tömeg, drágaság és zima? Hát ezt döntse el mindenki maga, de az biztos, hogy igazán hangulatos egy a kivilágított belvárosba rejtett fahéjillatú vásár, bármekkora is legyen!

A Vörösmarty tér neve minden decemberben egyet jelent az adventi vásárral, de nem  csak itt lehet ám forralt bort inni, és kézműves ajándékokat beszerezni...
A Bazilika előtti Szent István téren is karácsonyi vásár fogad, koripályával és igazán barátságos hangulattal.
Tovább...

Az időutazást mindenki szeretné kipróbálni. Nem? Most erre alkalom is nyílik, mert néhány srác elkészítette 3D animációban, hogy milyen is lehetett a Budai vár Mátyás király korában. A teljes film megtekinthető a várban, ill. a nemzeti Táncszínházban.

Forrás: http://napivideo.postr.hu/a-budai-var-1490-ben/

A nagy sikerre való tekintettel „Vincent van Gogh Álmai” című kiállítás három héttel tovább várja látogatóit. A VAM Design Center kiállítása november végén zárta volna kapuit, ám a közönségsikernek köszönhetően további három hétig nyitva tart, s csak Karácsony előtt, 2013. december 22-én búcsúzik a közönségtől.

A művész álmai leghíresebb festményein és életrajzi érdekességein keresztül tárulnak a látogatók elé, többek között a művész saját öccséhez, Theo – hoz írt levelei alapján. A kiállítás május végén érkezett az amszterdami Beurs van Berlage falai közül Budapestre. Különlegessége, hogy több mint 200 digitálisan felújított képet számlál, és a színpompás alkotások egy része - például a Mandulavirágzás vagy a Hollók a gabonaföldek felett– 3D-ben is megtekinthetőek. Érdekes ötlet például a Napraforgó-sorozat egyes darabjait egymásba illesztve bemutató animáció, ezeknek köszönhetően újra felfedezhetővé vállnak Vincent van Gogh művei, új terek nyílnak meg, új rétegek és részletek elevenednek meg. A kiállítás látogatói speciális 3D-s szemüvegek segítségével élvezhetik ezeket a lenyűgöző animációkat.

A technikának köszönhetően láthatóvá válik a posztimpresszionista művész játéka a fényekkel és perspektívával - miközben a képek összes apró részlete elénk tárul.

Van Gogh műveit – többek között „Önarckép”, „Aratás Provance-ban”, „Csendélet almákkal”, „Regényt olvasó nő” vagy a „Magvető” című alkotásait időrendben és teljes életnagyságban láthatják a kedves látogatók. Az évtizedek alatt ezek a képek szétszóródtak, megsérültek, eltűntek, ezzel az új digitális technikával azonban Van Gogh álma valóra vált. Ennyi művét még soha nem lehetett egy helyen megtekinteni.

"Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek... " ebből már csak egy dolog hiányzik (innen a belvárosból), a hó! De ami még így is gyönyörű, az a Dunakanyar! Nem is gondolnád, hogy a fővárostól tényleg csak egy köpésre ilyen csoda vár. Ismerd meg, tervezd meg az utad és látogass el Te is ide: váradunakanyar.itthon.hu

Történetünk befejező részében Vácra érkezünk, a Dunakanyar sokadik rejtett kincséhez, ahol olyan kulturális kalandban lehet részünk, amilyenre nem is gondolnánk. Gombóc Artúrt, Szabó Vladimirt vagy Sajdik Ferencet mindenki ismeri, de vajon mi lehet a közös kapcsolódási pontjuk Váccal?

Vácott, az ország legszebb barokk terén megnyílt a Sajdik Ferenc  páratlan életművét bemutató múzeumi gyűjtemény. Sajdik mesevárosa, girbe-gurba házai, hósapkás, piros tetős, hagymakupolás saroktornyai felidézik azokat a kultúrtörténeti emlékeket, melyeket jókat nevetve, szórakoztatva ismerhetünk meg. A képeken tetten érhető a Pom-Pom mesék világa, Gombóc Artúr kalandjai és a nagy Ho-ho-horgász váci adaptációja. A képekhez kapcsolódó történetek még színesebbé, gazdagabbá teszik az élményt.

A Modern Művészeti Gyűjtemény Vác Város Polgármesteri Hivatalának támogatásával jött létre, és mint a neve is utal tartalmára a XXI. Század modern stílusába enged betekintést. A mai magyar modern képzőművészet legjelentősebb képviselőinek reprezentatív anyaga van egy-egy falon csoportosítva és összegyűjtve, ahol megismerkedhetünk Matuska Szilveszter, Szabó Vladimir vagy éppen Scholz Erik munkásságával. Szabó Vladimir páratlan kézügyessége, olajképeinek bájos szereplői különlegessé teszik a gyűjteményt. Rendkívüli rajzkészsége miatt az ország legjobb rajzolójának járó elismerés övezte.

Továbbra is kíváncsian várjuk kommentekben, hogy ki tudja: hol készült a kép? 

Összefoglalva a Hétvégét a Dunakanyarban, összesen 3 teljes napra volt ahhoz szükségem, hogy a Duna mindkét partját bejárva megismerkedjek ezzel a csodálatos tájjal. Első napomon Szentendrétől egészen Visegrádig jutottam, ahol megismerkedtem történelmünkkel, részt vettem egy lovagi tornán és még segwayre is szálltam, hogy meghódíthassam a Salamon-tornyot. Második napomon Esztergom városát másztam meg, egészen száz méteres magasságig, majd a Börzsöny elbűvölő részleteit kutattam fel, ahol kisvasutak, lekvárok és turista jelzések kísértek utamon. A harmadik napomon pedig megérkeztem Vácra, ahol a mindenki által ismert klasszikusokon kívül felfedeztem Sajdik világát, a Modern Művészeti Gyűjteményt vagy a Curia Borgyűjteménytárat

. 

Én ezzel a képpel búcsúznék, és javaslom mindenkinek, hogy akár a hétvége leírása alapján, akár saját ötletekkel felvértezve keressen egy ideális hétvégét és utazzon el a Dunakanyarba, garantálom, hogy nem fog csalódást okozni!

Még több infó itt: www.itthon.hu

További emlékezetes élményhadjáratot!

[Katko]

Visegrád csodálatos vendéglátó volt, egy igazi élmény. Azért mondom, hogy élmény, mert valahol mindannyian ezt keressük, amikor utazunk: valamit, ami nem érhető el mindennap, valamit, amiről büszkén mesélhetünk a vacsoravendégeknek, valamit, amire, ha visszagondolunk, akkor a szürke hétköznapok megtelnek színekkel. Ahogy a fenti képet nézem, valami hasonlót érzek. 100 méter magasan a történelem felett készült ez a kép, csodás időben, egy csodás helyen. Visegrád után Esztergom következett, ahol a Bazilika megtekintése és megmászása után, egy igazi gasztronómiai kirándulásban volt részem.

Dunakanyari hétvégém igen feszes programja csak egy délelőttöt engedélyezett Esztergom városában, de a csodás kilátás, a panoráma, a Bazilika, és a Prímás Pince, igen tartalmas pillanatokkal ajándékoztak meg. Talán Esztergom történetét, történelmi jelentőségét nem kell kifejtenem, és a csodás Bazilikáról sem kell wikipédia bejegyzést megosztanom azonban, a Prímás Pince története talán kevesebbeknek ismert.

"Prímás Pince Turisztikai és Borkulturális Központ néven egyedülálló komplexum tárta ki kapuit Esztergomban, a Bazilika dombja alatt. 2007-ben, a Prímási Borrend megalapítása kapcsán fogalmazódott meg a pincerendszer felújításának szándéka, mely az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében támogatást nyert. Ezt követően megkezdődött a nemzeti örökség részét képező Esztergomi Bazilika épületegyütteséhez közvetlenül kapcsolódó Sötétkapu, és annak két oldalán meghúzódó, 3700 négyzetmétert meghaladó kiterjedésű pincerendszer állagromlásának megállítása és a tartós megóvás eszközeinek megteremtése. A Prímás Pince célul tűzte ki a magyar borok és borkultúra népszerűsítését, a kulturált borfogyasztás további terjesztését. Így a szőlő és bor az összekötő kapocs az egyes egységek - Kárpát-medencei Borvidékek Alagútja, étterem, Szőlészeti és Borászati Kiállítás - között."

Miután elfogyasztottam egy csodálatos ebédet Esztergomban, a Prímás Pincében, utam a túlpartra vezetett, így ismét Visegrád felé vettem az irányt, de csak Szobig, ahol komppal keltem át, hogy elérhessem túrám következő állomását, Nagybörzsönyt. És, hogy miért is mentem én Szentendre, Visegrád és Esztergom után pont Nagybörzsönybe? A válasz a lekvárban rejlik...

"Ha valaki 10 éve azt mondta volna, hogy egy hegyi kis faluban fogunk élni Budapesttől 100 km-re és hatalmas üstökben a legkülönfélébb lekvárokat fogjuk főzni, biztos megmosolygom? Tősgyökeres pestiek lévén ez a variáció nem szerepelt terveink között. Egy véletlen kirándulás során beleszerettünk Nagybörzsönybe és egy 120 éves parasztházba. Itt ragadtunk hát." - mesél nekünk Schváb Mónika, a Lekvár-Lak háziasszonya. Miközben aszalt szilvás-rozmaringos őszibarackot, gyömbéres sütőtökkrémet vagy éppen fehér csokis-mandulás meggyet kóstolok, azon gondolkodok, hogy a gasztronómia meddig juthat el? Mik a végletek? Talán választ sem igénylő kérdésre keresem a választ...

Sokaknak biztos, hogy lehullott a lepel, hogy Nagybörzsönyben több mint 100 fajta lekvárt készítenek, a legkülönlegesebb és legkülönbözőbb gyümölcsök házasításából. Igazi gasztronómiai élmény ez a Dunakanyar egy rejtett kincsének szívében. Étterem, vendégház, műhely és otthon a Lekvár-Lak, ahonnan mindössze pár percre találjuk azt az erdei kisvasutat, amellyel folytattam utamat, egészen a Szent Orbán Wellness Hotelbe.

"A Nagybörzsönyi Erdei Vasút Magyarország egyetlen megmaradt csúcsfordítós üzemű vasútvonala. Az egyvágányú, nem villamosított, 760 mm nyomtávú vasút üzemelő Nagybörzsöny-Nagyirtás szakasza 8 km hosszú."

Aki esetleg nem kisvasúttal szeretne közlekedni, ha egyáltalán van ilyen, akkor egy nagyon kellemes, nyugodt tempójú másfél órás túra elérni a szállodát Nagybörzsönyből.

Már-már giccses az, ahogyan a naplementében megérkezek a Börzsönyben található Szent Orbán Erdei Wellness szállodába, ahol ezután a hosszú nap után édes a pihenés. Élményzuhanyok, beltéri medence, szauna, masszázs, ez való a modern túrázónak a Dunakanyarban.

És még mindig csak szombat este volt, de már úgy éreztem magam, mintha egy hete úton lennék, annyi impulzus ért a hétvége alatt. De még korántsem volt vége a túrának, hiszen következett a vasárnap.

És, hogy hol folytatódott hétvégém a Dunakanyarban? A kép árulkodik, de vajon el is árul?

[Katko]